Településtörténet


Pusztaszer története:

Pusztaszer minden magyar számára összekapcsolódik a honfoglalással, a hét törzzsel, Árpád vezérrel, az első országgyűléssel.

 „896-ban az alpári csata diadala után Árpád vezér és hős vitézei a Gyümölcsény erdő mellett megpihentek. 34 napig maradtak, de addig sem tétlenkedtek. A vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényit, valamennyi jogát, megtartották az első országgyűlést. Szerét ejtették az ország dolgának. A nép ezt a helyet Szer-nek nevezte el.”–  tudhatjuk meg II. Béla királyunk névtelen jegyzője, (Anonnimus) által 1138-ban leírtak alapján.

A legenda úgy tartja, hogy a település körül még ma is fellelhető hét kunhalom szolgát a vezérek sátorhelyéül, de erre nincs bizonyíték.

A nevezett kunalmok:

Árpád halom, (régebben Kovácsné halma)

Sáregyházi halom,

Szárnyék halom,

Vesszős halom,

Kártyás halom,

Kettős halom,

Császárné halma

azonban már léteztek ebben az időben.

 

A Szernek, Zernek, Szermezővárosnak nevezett település a századok folyamán többször megsemmisült, azonban a sors különös kegyelméből mindig újjáépült. Tönkrevetette a tatárdúlás, a török uralom. 1638-ban nagy tűzvész pusztított, a földdel vált egyenlővé. 1640 után indult ismét lassú fejlődésnek, gróf Eszterházi Miklós engedélyére ekkor kapta a Pusztaszer nevet.

Sok tulajdonosa volt a területnek. Az első Ond vezér. Ő ajándékul kapta Árpád vezértől a sikeres harcok jutalmaként. Majd a Bór-Kalán nemzetségből származó Kalán püspök. Aki felépíttette Szermonostorát a terület délkeleti részén, a mai Ópusztaszer területén. Ugyanebben az időben épült nyugaton Péter monostora, északon Pál monostora. A dokumentumok nem hangsúlyozzák, hogy Kalán püspök egy vagy 3 monostort építtetett, de mindenképpen 3 monostor védte Szer települést.

A XV. században Szer határa: Bökény, Ellés, Móna, Tőke, Körtélyes.

A XVI. században: Péteri, Tömörkény, Ányás, Dód, Sód, Sövényháza, Körtélyes, Fark, Kovard, Serked, Algyő, Mindszent, Aranyos, Apar.

A tulajdonosok sokszor cserélődtek Ond vezértől a Bár-Kalán nemzetségen át, a Szeri-Pósa család, az Erdődyek, stb. Állandóan jogviták nehezítették a tulajdonosok és Szer életét.

Egy pörös ügy 1642-ben kelt iratai tudomásunkra adják: „1640. esztendőben megkérvén a Mi Kegyelmes Urunk túl Magyar Országunk mostani Méltóságos Palatinusától Gróf Galánthay Eszterházi Miklós Urunktul valami Zer nevű Puszta Telket, Csongrád Vármegyébe valót, ezentúl Puszta Zernek, – Pusztaszernek hívattatik.”

Az 1640-es években Felső-Pusztaszert Kecskemét városa vette bérbe legeltetés céljára.

1728-ban Pusztaszer és az akkori környező települések, összesen 100 000 hold, az Erdődyek tulajdona lett, majd 1764-ben az Erdődy család pénzügyi gondjait kihasználva, kecskemét városa zálogba vette az addig bérelt pusztákat.

1800-ban Pusztaszer nagy kiterjedése miatt 4 részre szakadt: Felső-Pusztaszer (8000 hold a mai Pusztaszer), Alsó-Pusztaszer, Pusztaszeri rétség, Kis-Zer (egykor Sövényháza, ma Ópusztaszer).

1828-ban gróf Pallavichini Károly megvásárolta az utóbbi 3 részt. Felső-Pusztaszer Kecskemét város tulajdona lett.

Kecskemét jó gazda módjára fejlesztette a területet: 1829-ben pusztabíró házat, majd kovács és bognár műhelyt, bábaasszony lakást, zöldkeresztes házat építtetett, valamint temető és templom helyet adományozott.

1880/81-es tanévben Kecskemét városa elindította a szervezett oktatást is. Iskola nem lévén, a pusztabíró házának egy 16 m2-es helyisége szolgált az oktatásnak és az volt egyben a 24 éves tanító, Tajcsik Ferenc lakása is, aki 43 évig szolgálta a helyi oktatás ügyét. 1883-ban Kecskemét városa felépíttette a „parti iskolát”, amelyhez tágas szolgálati lakás tartozott.

Április végén a városról ide hajtották a lovakat, teheneket, juhokat, disznókat. Ezért térítésdíjat fizettek a pusztabírónak, aki elszámolt vele a városnak. Az állatok szeptember végén hagyták el a pusztát.

 

Pusztaszer és Kecskemét között a távolság 53 km. Ez abban az időben igen nagy távolságnak számított. Ezért 1871-ben már intézkedéseket tettek, hogy Felső-Pusztaszer önálló településsé váljon. Egy év múlva megkapta a belügyminiszteri engedélyt de 1876-ban egy törvénycikk kizárta a községesítés lehetőségét azzal az indokkal, hogy „magánbirtokok hiányában nem községesíthető Felső-Pusztaszer ”.

1882. október 10-én a városi közgyűlés kimondta: „A pusztaszeri területeket közigazgatásilag Kistelekhez kell csatolni. Ez Kecskemét városának adóáltalány megváltása címén évi 700,-Ft-jába kerül. Emellett fent tartja az iskolát, fizeti a szülésznőt és a pusztabírót is.”

1903-ig 5223 hold 270 négyszögöl ingatlan került magánkézbe. Így hamarosan lehetőség nyílt a községesítésre is. ennek eredményeként válhatott Pusztaszer 1934. január 1-jén önálló településsé.

 

Kecskemét városa 1911-ben újabb iskolákat építtetett Árpádhalmon (ezt az iskolát telepítették át később az ópusztaszeri emlékparkba) és Szárnyékhalmon.

A birtokok szaporodása végett nagy szükség volt munkás emberekre, akik dolgoznak a gazdák földjén. A környéken kevés volt a munkásember toboroztak más településekről, de leginkább Kecskemétről. Nekik 1922-ben 96 db házhelyet alakítottak ki ez lett az úgynevezett Munkástelep 3 utcájával. Itt csak napszámos emberek, cselédek éltek és építkeztek a kornak és jövedelmüknek megfelelő házakat. Munkástelep azóta is megvan. A telepen 1938-ban iskola, 1949-ben artézi kút, 1958-ban vezetékes vízhálózat. 1968-ban megépült az 5-ös úttal összekötő aszfaltút, lehetővé vált az autóbusz közlekedés. A telepen 1960-tól van élelmiszer- vegyesbolt. 1968-ban bekörzetesítették az iskoláját.

Azonban a kedvezőtlen elhelyezkedés miatt a falu központját nem itt, hanem innen 2 kilométerre, az úgynevezett kisországút mellé jelölték ki, így Pusztaszernek két egymástól különálló belterületi része alakult.

1931-ben a kisországút mellett 50 db házhelyet alakítottak ki községházának, orvosi rendelőnek jegyző lakásnak, templomnak, gazdakörnek, malomnak.

1930-ban épült a Gazdakör, a mai művelődési ház, 1932-33-ban a községháza, az orvosi rendelő és lakás, valamint  a jegyzői lakás.

1942-44-ben épült a malom, melyet a II. világháború után tulajdonosától elvettek, és soha sem lett beüzemelve. (A politikai változások miatt a templom sem épült meg mind a mai napig. A templom építéséért szervez 2012 óta minden évben lovas zarándoklatot a falu lakossága Pálosszentkútra.)

1950-ben a község belterületén 200 db házhelyet alakítottak ki, majd 1968-85 között újabb 150 db-ot.

1954-ben megkezdődött Pusztaszeren az óvodai ellátás is Polgár Ilona óvónővel. 1977-ben már 75 fő befogadására alkalmas három csoportos óvoda működött.

A 60-as 70-es 80-as években a jól működő termelőszövetkezet biztos megélhetést biztosított a falu lakosságának. A tsz a szántóföldi termelés mellett zöldségszárító üzemet épített és üzemeltetett. Ennek –  és Bitó Antal tanácselnök irányításával a gondos faluvezetésnek – köszönhetően szépen fejlődött a település:

1965-ben új, 6 tantermes emeletes iskola, 1980-ban új korszerű orvosi rendelő, gyógyszertár, anya és gyermekvédelmi rendelő épült. 1971-ben ABC áruház, 1973-ban vegyes iparcikkbolt. 1982-ben önálló 8200 kötetes könyvtár lett kialakítva. 1984-ben Takarékszövetkezet épült. 1983-85 évben valósult meg a vezetékes gázellátás. 1989 -1990 évben a híres építész, Makovecz Imre tervei alapján új, kunhalmot mintázó ravatalozó épült, ezzel együtt sor került a temető rendezésére is.

A rendszerváltozás után kissé megtorpant a település fejlődése. A mezőgazdaság struktúrája teljesen megváltozott. A belterületi utcáknak fele kapott burkolatot.

A kétezres évek beköszöntével a fejlődés is újra indult: 2003-ban megépült a Pusztaszert Tömörkénnyel, 2009-ben a Pusztaszert Ópusztaszerrel összekötő út, megszüntetve a „zsáktelepülés” jelleget. 2004-ben kiépült a kábeltévé hálózat, majd pár év alatt megújultak az oktatási és szociális intézmények épületei is. 2014-ben korszerű új vízmű épült.

A közeljövőben kitűzött céljaink: egy új közösségi ház építése, a közösségi közlekedés és az egészségház korszerűsítése.